Néhány fontos információ a beiratkozással kapcsolatban

Az óvodakötelezettségről

A 2011. évi CXC. Nkt. rendelkezései értelmében, a gyermek abban az évben, amelyben augusztus 31-ig a harmadik életévét betölti, az óvodai nevelési év első napjától, vagyis szeptember 1-től kezdődően napi négy órát óvodai nevelésben köteles részt venni. Az óvodai nevelés a gyermekek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magába foglaló játékos foglalkozások keretében folyik. Az óvodai nevelés a gyermek hároméves korában kezdődik, és addig az időpontig tart, ameddig a gyermek a tankötelezettség teljesítését meg nem kezdi (Nkt.8.§.
.
Felmentési lehetőségről
 
A jegyző a szülő kérelmére és az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, az ötödik életéve betöltéséig felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja.
Az ötödik életévét betöltött gyermek nem mentesülhet az óvodába járási kötelezettség alól, azt óvodai nevelést ellátó köznevelési intézményben kell teljesítenie.
Az a szülő, aki az Nkt.8.§(2) bekezdésben foglaltak alapján felmentést kér a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, az óvodai beiratkozásra meghatározott időtartam kezdő időpontjáig nyújtja be kérelmét a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyzőhöz, továbbá a kérelem másolatát a kötelező felvételt biztosító óvoda vezetőjéhez.  Ha a szülő nem települési önkormányzati fenntartású óvodába kívánja beíratni gyermekét, akkor a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alóli felmentési kérelmét az óvoda fenntartójához nyújtja be, továbbá a kérelem másolatát megküldi a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyzőhöz.
A Felmentési kérelmeket az önkormányzat jegyzőjének, másolatát a körzetes óvodavezetőhöz kell eljuttatni.
 
Külföldi tartózkodásról
 
A napi négy órában óvodai nevelésre kötelezett, óvodaköteles gyermek szülője, ha gyermeke az óvodakötelezettségét külföldön teljesíti, köteles arról a beiratkozás idejének utolsó határnapját követő tizenöt napon belül írásban értesíteni a gyermek lakóhelye, annak hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyzőt.

A napi négy órában óvodai nevelésre kötelezett, az óvodával jogviszonyban álló gyermek szülője, ha gyermeke az óvodakötelezettségét a jövőben külföldön teljesíti, előzetesen köteles értesíteni a gyermek lakóhelye, annak hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyzőt. Amennyiben a szülő nem kért felmentést gyermeke kötelező óvodalátogatására vonatkozóan és nem is járatja oda, a gyermek lakóhelye szerint illetékes jegyző elrendelheti ennek teljesítését. A jegyző nyilvántartást vezet a lakóhelyen élő, óvodaköteles gyermekekről, illetve figyelemmel kíséri a Nemzeti Köznevelési törvény által előírt kötelezettségek teljesítését, elmulasztását.

Az óvodai felvételről

A gyermekek óvodai felvétele jelentkezés alapján történik. Az óvoda felveheti azt a gyermeket is, aki a harmadik életévét a felvételétől számított fél éven belül betölti, feltéve, hogy minden, a településen lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező hároméves és annál idősebb gyermek óvodai felvételi kérelme a nevelési év során folyamatosan teljesíthető. Óvodánk nem körzetes intézmény így Pécs város egész területéről, illetve vidékről is fogadhatunk gyermekeket.
A beiratkozásra minden esetben a gyermek és a családdal való ismerkedést követően kerül sor. Óvodánk lehetőséget biztosít arra, hogy nyílt napjainkon betekintést nyerjenek a családok óvodánk működésébe. 
A Mesepalota Óvodában nyílt napokat tartunk délelőtt 9-11 óráig a következő napokon:
2019.február 12
         március 12.
         április 12.

Nyílt napjainkon kívül is kérhet személyes tájékoztatást Feulené Rajcsik Nóra intézményvezetőtől telefonos bejelentkezés és időpont egyeztetést követően.

A beiratkozás ideje a 2019/20-as nevelési évre: 2019.április 29,30, 7.30-14.30-ig


Az óvodai jelentkezéshez az alábbi okmányok bemutatása szükséges:
  • Szakértői vélemény, amennyiben a gyermek különleges bánásmódot igényel sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, magatartási és tanulási nehézséggel küzd.
  • Születési anyakönyvi kivonat,
  • Egészségügyi könyv,
  • Oltási lap
  • Lakcímkártya,
  • Taj kártya
A felvételi döntésről az óvodavezető 2019. 05.05-ig írásbeli határozatban értesíti a szülőket a megadott email címre.
Amennyiben a Mesepalota Óvodába felvételi kérelmet benyújtó gyermekek száma meghaladja a szabad férőhelyek számát az alábbi bírálati szempontok alapján állítunk fel rangsort:
  1. Azon óvodaköteles gyermekek, akiknek testvére, testvérei óvodánkba jártak, járnak.
  2. Óvodaköteles gyermekek, akik tárgy év augusztus 31-ig betöltik a 3. életévüket.
  3. Azon nem óvodaköteles gyermekek, akik tárgy év augusztus 31. után töltik be a 3. életévüket, az óvodát megelőzően már bölcsődei ellátásban részesülnek, s akiknek az otthoni felügyelete nem megoldott.
  4. Azon nem óvodaköteles gyermekek, akik a 3. életévüket folyó naptári év során még betöltik, de további családban történő napközbeni ellátásuk nem biztosított.
A nem óvodaköteles korú gyermekek felvételének lehetőségét csak abban az esetben vizsgáljuk, ha az óvodaköteles gyermekek elhelyezése után marad szabad férőhely.

Helyi sajátosságok

Megfelelő feltételrendszerrel rendelkezünk az integráltan nevelhető különleges bánásmódot igénylő gyermekek alábbi csoportjainak neveléséhez:
  • enyhe fokban értelmi fogyatékos,
  • beszédfogyatékos,
  • beilleszkedési, magatartási és tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek.



Nevelési programunkból a befogadásra jellemző tudnivalók

A befogadás
 
A gyermek szocializációja a családban kezdődik, és az óvodában folytatódik. Fontosnak tart­juk, hogy az első óvodai benyomások élményszerűek legyenek szülőnek, gyereknek egyaránt. A gyermek az új környezetben minél rövidebb idő alatt szerezzen olyan biztonságérzetet, amely meghatározza további szociális viselkedésének alakulását.
A kapcsolatfelvétel a nyílt napokkal kezdődik, amelynek során lehetőséget adunk a szülőknek, hogy beszéljenek elképzeléseikről, elvárásaikról, ugyanakkor bepillanthassanak az itt folyó munkába is.
Érezzék, hogy „én és a gyermekem fontosak vagyunk, számítanak ránk.” A gyermek befogadását megkönnyíti, ha már rövidebb, hosszabb ideig el tud szakadni az anyától. A leválási szorongás elviselésében a belsővé váló, mindig felidézhető jó anya képe segít.
 
Céljaink
  • A gyerekek számára megkönnyíteni a szülőtől való elválást.
  • Olyan módszerek, eljárások alkalmazása, amelyek megkönnyítik a gyerekek alkalmazkodását a megváltozott körülményekhez
  • Úgy ismertessük meg a gyerekeket az új környezetükkel, hogy közben érzelmi bázist találjanak bennünk, óvodapedagógusokban.
  • Elérni, hogy az óvodássá válás periódusában minden gyerek képes legyen a csoport adott körülményei között a nyugodt, tényleges aktivitást mutató játékra.
  • Biztosítani számukra a fejlődést, a fejlesztést.
  • Megtanulni a közös tevékenységek alkalmával, hogy hogyan viszonyuljanak társaikhoz. Ez erősíti a pozitív viszonyulást, elősegíti a szocializálódást.
 
A befogadás elvei
 
Az első benyomások meghatározóak a további együttműködés alakulása szempontjából. A kisgyermek környezetéhez való viszonya érzelmektől vezérelt, alapszükséglete az érzelmi biztonság. Ezért olyan fontos, hogy már az óvodába lépéskor kedvező hatások érjék, s mielőbb megtalálja azt a biztonságszemélyt, aki mellett az elszakadás okozta szorongásai folyamatosam oldódnak.
 
Tapasztalataink szerint először a szülők bizalmát kell megnyerni. Intézményünk nyitott, megadja a lehetőségét annak, hogy már a beíratás (döntés) előtt a kisgyermekkel együtt, igény szerinti időt eltölthessenek a csoportban. (az anyának az elválás éppen olyan nehéz, mint a gyermeknek. Ha meggyőződik arról, hogy gyermeke jó helyre kerül, könnyebbé válik ennek elviselése.)
Segítsük a szülőket abban, hogy hogyan viselkedjenek ebben a számukra is nehéz időszakban. (pl., soha ne szökjenek el búcsú nélkül, ha délben jön, akkor tényleg jöjjön, belső vívódásával ne nehezítse az elválást,)
 
A befogadás ideje alatt együtt járnak óvodába. Az anya (nagymama) a csoportnak éppoly aktív tagja, mint az óvodapedagógus, a dajka, részt vesz a tevékenységekben, segít a gyermekeknek. Ez a folyamat addig tart, míg a gyermeknél látszanak az elfogadás jelei, mikor már képes kapcsolatteremtésre.
 
Az „egész naposság” szintén fokozatosan valósul meg, a délelőtt örömei alapozzák, amikor már a kisgyermek is szeretné. Óvodánkban a testvéri, rokoni kapcsolatok megkönnyítik a gyermek beilleszkedését. (otthoni ágynemű, kedvenc tárgyak jelentősége!)
 
A befogadás megkönnyítéséhez pár jótanács:
Lassan, de biztosan közeledik az a nap, amikor kézen fogod azt a kisembert, aki már „nagyra nőtt”, - épp három éves - és elindultok az óvodába. Az a pár hét, ami még előttetek van, tudjuk, hogy tele van izgalommal, várakozással és talán egy kis félelemmel is, hiszen el kell, hogy engedjétek a kezét annak, akinek eddig minden rezdülését nyomon követhettétek. Ti voltatok azok, akik segítettétek, hogy rácsodálkozhasson a világra és nap, mint nap új dolgokat fedezhessen fel. Tudjátok, hogy mitől kacag hangosan és a sírás hangjából, hogy mi a baj. Tudjátok, hogy mivel lehet megvigasztalni, álomba ringatni. Vannak közös titkaitok, szavaitok és jelzéseitek, melyek szorossá, szeretettel telivé tették az életeteket. Változást hozott, amikor megszületett és változást hoz az életetekbe, most, hogy óvodássá cseperedett és valószínűleg tele vagytok kérdésekkel, kétségekkel, ezért arra gondoltunk, hogy leírunk pár gondolatot, ötletet ahhoz, hogy mivel is segíthetitek, hogy könnyebb lehessen az elválás az első napokban, hetekben.

I. Ráhangolódás szülőként:

1. A legelső és legfontosabb "tanácsunk" az az, hogy készítsétek fel a saját "lelketeket” arra, hogy el kell engednetek a "kezét", mert már valóban szüksége van rajtatok kívül mások, más gyerekek társaságára ahhoz, hogy még inkább kinyílhasson a világ a számára.
Talán ez a legnehezebb lépés, amit szülőként meg kell tennetek, de e nélkül bizony nagyon nehézzé válhat az új helyzet elfogadása. Második (sokadik) gyerek esetében talán ez egy kicsit könnyebb, de könnyű nem lesz. Hinned kell abban, hogy jól döntöttél, jól választottál, mert a gyerekek valamilyen "hetedik érzékkel" ráéreznek a legkisebb bizonytalanságra és elbizonytalanodnak ők maguk is.

2. A bizonyosságot, hogy jó helyen, biztonságban, szerető és elfogadó emberekre bízzátok majd gyereketeket, leginkább akkor tudjátok elhinni, ha már ismeritek az óvodát (szerencsés estben az óvónőket, a pedagógiai asszisztenst és a dadust is), de ha ez nem így van, akkor a nyár folyamán az óvoda honlapján keresztül sok-sok információt "begyűjthettek” a csoport életéről. Itt megtalálhatjátok az óvoda helyi programját is, melyből kiderül, hogy melyek azok a fontos gondolatok, melyeket a gyerekek életének terelgetése, fejlesztése közben mindig szem előtt tartunk.

3. Szervezzétek úgy az elfoglaltságotokat, az életeteket, hogy mindenféleképpen ott lehessetek az óvodában a szülői értekezleten, mert itt van arra lehetőségetek, hogy a bennetek megfogalmazódott kérdésekre választ kaphassatok!

4. Bízz bennünk, mert az óvodánk csoportjában dolgozók mindegyikének fontos, hogy megismerjünk Benneteket és az egyéni lehetőségeiteket figyelembe véve segítsünk mind Nektek, mind a gyerekednek abban, hogy a változásokat minél könnyebben el tudjátok fogadni. Bízzál bennünk, kérdezz és segítsd, hogy segíteni tudjunk.

Ha már sikerült felnőttként elfogadnotok, ráhangolódnotok arra, hogy óvodás lesz a gyereketek, akkor a következő kérdés az az, hogy hogyan is segítsük gyerkőcünket ahhoz, hogy várja (újra várja) az óvodakezdést.
Mielőtt ehhez próbálnánk meg "gyakorlati" ötleteket adni kéréssel folytatnánk, melyek lehet, hogy első olvasatban kicsit meghökkentőek, de sok éves óvónői tapasztalatainkon alapulnak:

1. Ha meg tudjátok állni, akkor ne kössétek semmilyen "feltételhez" azt, hogy óvodássá válhasson! Kerüljétek el az olyan mondatokat, hogy "ha nem szoksz le erről vagy arról és nem szoksz rá erre vagy arra, ha nem tanulod meg, ha nem viselkedsz jól és illedelmesen, akkor nem lehetsz óvodás!" Ez a kérés egyrészt azért fontos, mert ez így nem igaz. Azt, hogy óvodássá kell lennie, az élet hozza magával. és nem az ő "eredményes vagy eredménytelen" erőfeszítéseitől függ. Másrészt, ahelyett, hogy motiválnának az ehhez hasonló mondatok frusztrálhatnak, félelmeket kelthetnek és az biztos, hogy ezek az érzések nem segítik azt, hogy a gyerekünk vágyjon az óvodába.

2. Talán ez lesz a legfurcsább gondolat: Ne ígérjétek meg Neki azt, hogy az óvodában mindig jól fogja magát érezni és sok barátja lesz, hiszen ez a legritkább estben válik valósággá. Az első időszakban bizony sokszor lesz szomorú, sokszor lesz hiányérzete és sokszor fogja magányosnak érezni magát még az is, aki látszólag jól veszi az "akadályt". Hosszú, néha könnyebb, néha nehezebb időszakok láncolata, mire egy gyerek valóban örülni tud annak, hogy óvodás és, ha ez nagyjából Karácsony tájára bekövetkezik, akkor mind a szülők, mind az óvónők "eredményesen" segítettek. /Azért próbáltuk meg időhöz kötni a valódi "beszokást", hogy előre felkészülhessetek arra, hogy ez egy hosszú folyamat tele érzelmi "hullámvasutazással." Ez így természetes és ehhez bizony sok-sok türelem kell./ Ahelyett, hogy ígéretet teszünk arra, hogy az óvodában mindig jó inkább beszélgessünk arról, hogy miért is kell Neki óvodássá válni. Pl. elmesélhetjük, hogy mielőtt megszületett mindkét szülőjének volt munkája, amit szeretett és örömmel töltötte el, olyan volt neki, mint amikor Ő játszik a kedvenc játékával és Ő most már akkorára nőtt, olyan önálló lett, hogy másokkal is el tud tölteni pár órát és addig az anyuka/apuka visszamehet oda, ahol visszavárják. Ne azt közvetítsük felé, hogy ez kényszer, hanem azt, hogy azáltal, hogy ő óvodás lesz a család minden tagja "teljes életet" élhet és ehhez az Ő segítségére is szükség van.

3. Ez ugyan már arról szól, hogy amikor már óvodás lett a csemeténk, hogyan is váljunk el tőle az első napokban, hetekben, de nagyon fontos, mert sok-sok sírástól, hisztitől, rossz érzéstől megóvhatjuk gyerekünket és magunkat egyaránt. Minden gyereknek másra van szüksége ahhoz, hogy könnyebbé váljon az elválás és  az ovinak is megvannak a maga hagyományai, szokásai, de mindenkinél és mindenhol segít, ha nem "húzzuk, vonjuk az elválást, mint a rétestésztát". A meglévő lehetőségeinket ismerve (pl. van hosszabb, rövidebb időnk bemenni vele és együtt játszani vagy az öltözőben pár percre még összebújni) csak akkor mondjuk azt, hogy "most már búcsúzom", amikor valóban meg is tesszük, mert ha egyszer is sikerül "időt húznia" valamivel, akkor bizony nap, mint nap újra és egyre hevesebben és egyre újabb ötletekkel próbál meg minket ott tartani. Sok éves tapasztalatunk, hogy ezek a hol hangos, hol csak bepárásodott szemmel közvetített helyzetek csak pár percig tartanak, hiszen az esetek többségében a "szülőnek szólnak" és sokkal, de sokkal tovább tartanak, ha az elválás sok ideig tart. El kell hinned, hogy az óvónőknek van annyi ötlet a tarsolyukban, hogy megoldják a helyzetet!

Az sem árt, ha a búcsúzáshoz kitaláltok valamilyen "rituálét", hagyományt, mely "titkos" és csak a tietek (Lehet ez egy mondat, egy érintés, egy kézfogás, a vigasztaló tárgy átadása stb.), mert a kisgyerekeknek fontosak az ismétlődések, hiszen ezek nyújtanak neki biztonságot, állandóságot. Sokszor nem is kell nekünk kitalálni, hanem elég rá figyelni és hagyománnyá tenni a saját ötletét, mert azt hiszem náluk nagyobb "Rítusteremtő" nem létezik.)

II. Ráhangolódás segítése, avagy kipróbálásra ajánlott ötletek nemcsak új ovisoknak
(mindenféle fontossági sorrend nélkül, ahogy éppen az eszünkbe jutott)

1. Keressetek saját gyerekkorotokból képeket, videó felvételeket és nézegessétek együtt! Közben fel lehet idézni a szép és kevésbé szép (hiszen ezek is hozzá tartoznak az igazsághoz) emlékeket és ebből biztos, hogy jó, kis beszélgetések kerekednek.

2.  Próbáljátok meg összegyűjteni a szülők, nagyszülő, testvérek, unokatestvérek óvodás jeleit (Ha esetleg nem emlékeznétek rá, ebben az esetben azt ajánlom, hogy "csúsztassunk" és találjunk ki egyet) és ezekből készítsetek memória játékot!

3. "Készítsetek „ovis könyvet”, melyet összeállíthattok az oviban készített fényképekből (csoportszoba, épület, udvar, öltöző, mosdó, játékok stb.) és nézegessétek, beszélgessetek róla!" /http://gyereketeto.hu/…/mit-tehetsz-hogy-minden-siman-menj…//

4. Sétáljatok sokat az óvoda felé és rajzoljatok egy "térképet" az odavezető útról, melyet minden séta után képekkel, számára fontos, neki tetsző "tájékozódási pontokkal" egészíthettek ki!

5.Nézzetek könyveket az óvodáról, az óvodai életről! Ehhez rengeteg ötletet találhattok a Lurkó világ blog oldalon.

6.  Készítsetek vagy vegyetek egy tarisznyát, kincses ládát és/vagy egy albumot, melyre, ha már tudjuk, rátehetjük a gyerkőc óvodai jelét is. Belekerülhet minden, ami a nyár folyamán fontossá vált a számára csigaháztól egy szép formájú kavicson ás egy térképig, képeslapig vagy fényképig minden és ezt már vihetjük is az első napokban az óvodába. Ez a gyerkőc számára is fontos, hiszen a saját "kincseivel" való tevékenykedés biztonságot biztosít és az óvónőnek is segítség, hiszen kiindulópontja lehet egy-egy beszélgetésnek, játéknak, mellyel elterelhetővé válik a figyelem az elválással kapcsolatos érzelmektől.

7. Hagyjátok ott néha pár órára, esetleg egy éjszakára nagymamánál, barátnál, jó ismerősnél
Ha közeleg az ovi, néha érdemes gyakorolni, hogy milyen az, ha anyu-apu eltűnik pár órára, hogy kicsit ez a szituáció is ismerősebb legyen és tudja, hogy ha el is mentek, vissza fogtok menni érte.

8. Ha elmentek valahová, köszönjetek el Tőle és mondjátok meg, hogy mikor jöttök vissza
Miért fontos ez az óvodába szoktatáshoz? Mert a gyerekben kiépül egyfajta bizalom, hogy a szülei visszajönnek érte akkorra, amikorra mondták, valóban az történik, amit előre ígérték. Ha ez a bizalom nem épül fel, akkor a gyerekben megmaradhat az a félelem, hogy anyu vagy apu bármikor, bármennyi időre eltűnhet, ez pedig nagyban hátráltatni tudja az óvodai beszokás folyamatát.

9. Tudakoljátok meg, hogy hogyan zajlik egy nap az oviban és már jó előre igyekezzetek átállni az ovi ritmusára. Az nagyon nem jó, ha az ovi előtti utolsó napon akarjátok 2 órával előbb lefektetni a gyereket, mint ahogy eddig megszokott volt, mert másnap korán kell kelni. Próbáljátok követni az étkezések, nappali alvás időszakát is, plusz az esti lefekvést is állítsátok be úgy, hogy megmaradjon a megszokott alvásmennyiség, de abban az időben ébredjen, mikor hétköznapokon fog. Az is nagy segítség a piciknek, ha ezeket a dolgokat nem az ovival együtt kell drasztikusan átállítaniuk magukban, hanem fokozatosan szoknak hozzá.

III. Első napok (hetek, hónapok) segítése
1. Sok helyen már ott elromlik a nap, hogy a reggel őrült rohanásban és így stresszben telik. Ha tudtok magatoknak megfelelő mennyiségű időt hagyni, hogy megreggelizzetek és/vagy elkészüljetek, akkor sokkal vidámabban tud indulni a nap, mint ha “apu ideges, mert olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz”.

2. Ha csak tehetitek, ne időzítsétek a munkakezdést ugyanarra a napra, amikor a gyerkőc az ovit kezdi! Változó, hogy egy-egy gyereknek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát az óvodában, csoportjában is. Ha meg tudjátok szervezni, haladjatok a gyerek ütemében. Van aki, 2 nap alatt beszokik, van aki, az első hét végén is még csak fél napot „bír” ki. Legyetek türelmesek a gyerekkel. Ameddig csak kell, legyetek Ti is az oviban, de nap, mint nap próbáljátok elengedni a kezét. Előbb vagy utóbb, de menni fog!

3. A pityergésért, sírásért, sőt még a hisztiért se szidjátok meg! Ne példálózzatok más gyerekekkel, akik nem sírnak! Ne mondjátok azt neki, hogy anyu csak mosdóba megy ki, ha elmegy! Ne ígérgessetek neki dolgokat, hogy abbahagyja a sírást! A sírásnak is megvan a maga funkciója, nevesítve, hogy segít megnyugodni. Az első 1-2 nap alapján már tudunk segítséget adni, hogy melyik az a pillanat, amikor az a legjobb, ha már nem vagy ott, akkor sem, ha a gyereked reggel sír.

4. Ha pár nap után már nem akar menni, akkor se adjátok be a derekatokat! A beszoktatás közben semmiféleképpen ne iktassatok be szüneteket, (persze kivétel a betegség vagy a családi nyaralások) mert egy-egy ilyen „kihagyott” nap után elölről kezdődhet az egész folyamat és ez érzelmileg mindenki számára nagyon megterhelő lehet.

5. Ha van kedvenc dolga a gyerkőcnek, akkor azt mindenképpen vigyétek el az oviba is. Főleg, ha alváshoz van különleges kis takarója, rongyija, bármi… Ez sokat fog segíteni neki.

6.Ha az első pár hétben reggelente sír, hisztizik, agresszív az teljesen normális reakciónak számít. Ha úgy gondoljátok, hogy túl sokáig elhúzódik ez az időszak, akkor beszéljétek erről az óvó nénivel.

7. Ne lepődjetek meg azon, hogy egy-két hét „nyugalom” után esetleg újra „síróssakká” válnak az elválások vagy reggelente nehezebben akar elindulni az óvodába, mert higgyétek el nekünk, hogy „fárasztó” dolog óvodásnak lenni. Ebben az esetben azzal tudtok a legtöbbet segíteni, hogy hétvégén időt hagytok a jó hangulatú, meghitt együttlétre és sok-sok pihenésre." /http://gyerkoc.com/hogyan-tegyuk-konnyebbe-a-beszokast-az-oviba//
Reméljük, hogy a fent leírtakban találtok hasznos ötleteket!
Mindenkinek minél zökkenő mentesebb beszoktatást és örömteli óvodás éveket kívánunk!

Ajánlott mesekönyvek:
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok!
Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában
Bartos Erika: Anna és Peti – Irány az óvoda!
Finy Petra: Az ovi-ügy
Vadadi Adrienn: Leszel a barátom?
Kepes Ágnes: Sün Peti és barátai
Scolar Mini sorozat: Óvodás lettem
Müller Péter Sziámi: Mi a jeled?
Guido Wandrey: Vidám nyüzsgés az óvodában
Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról
Liane Schneider, Eva Wenzel-Bürger: Bori óvodába megy
Vadadi Andrien: Örökké óvodás maradok
Vadadi Adrienn: Ákos óvodába megy
Vadadi Adrienn: Maja barátokra lel